Szombathely nagy történelmi múltra visszatekintő város, így hát nem meglepő, hogy számos különleges historikus emléket rejt magában. Itt található Európa egyik legrégebbi és legtovább használt sírkertje, a Szent Márton úti temető. Ez a hely tulajdonképpen egy szabadtéri múzeum is egyben, hiszen itt nyugszanak azok a tisztségviselők, politikusok, ipari vállalkozók, akik Szombathelyt a "Nyugat Királynőjé"-vé tették.Szombathelyről kelet felé kivezető út mellett fekszik az ország, de valószínűleg az egész Kelet-Közép-Európa legrégebbóta és a leghosszabb ideig használt köztemetője. A mai Szent Márton-templom szomszédságában elterülő sírkert a leletek tanúsága szerint már az Kr. u. 1. századtól kezdve az itt élt rómaiak nyughelye volt.

A temető területén a 4. században egybefüggő keresztény temetkezőhely alakult ki, melynek középpontjában a városban vértanúságot szenvedett sisciai (Sisak, Szerbia) püspök, Szent Quirinus sírboltja állhatott. E helyről származik az ókeresztény síremlékek leggazdagabb magyarföldi leletegyüttese, melyet részben a Savaria Múzeum, részben pedig a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. A temető hosszú századokon át való használatában szerepet játszott, hogy az itt állt római épületet később Szent Márton püspök szülőhelyével azonosították.

A gazdag ókeresztény kőanyag mellett más leletek is utalnak a több, mint másfél ezer évvel ezelőtt Savariában élt Krisztus-hívők jelenlétére. Kitűnik közülük egy aprócska, Krisztus monogrammal díszített vékony lemezke, amely minden bizonnyal papi öltözéken viselt kitűző lehetett. Szintén liturgikus célt szolgált egy másik értékes lelet is. Az áttört bronz lámpafüggesztő egy 4. századi templom vagy kápolna felszereléséhez tartozott.

A temetőt megpróbálják „ápolt rom” alakjában konzerválni. A durva beavatkozás, erőltetett „rendteremtés” éppen a lényeget semmisítené meg.

Feltehetően az 1800-as évek elején készült német feliratú síremlék. Különlegességét az adja, hogy a temetőben található sírkövek közül ezen figyelhető meg a legtöbb halálszimbólum: homokóra, koponya, isteni bárány feltámadási zászlóval, isten szeme, szomorúfűz egy urnával. Könnyen lehet, hogy a keszthelyi Festetics-kastény mesterei közül készítette valaki.

A Kálvária-szobor a 2004-es restaurálás folytán nyerte el mai alakját. Késő barokk sírkő, amely alighanem keszthelyi mester munkája. Eredeti feszülete ismeretlen helyen, ma a Hudetz műhely 19. század végén faragott, kvalitásos munkája helyettesíti.

A két angyala kissé vidékies, de felejthetetlenül szép figurája provinciális kőfaragásunk remekművei közé tartozik

A Kálvária körüli sírok - főleg a nagyon régiek - másodlagos elhelyezésűek; lehet, hogy már a második világháború után, de az is lehet, hogy a 30-as években kerültek ide, erről megoszlanak a vélemények, de egy biztos: kivétel nélkül rendkívül értékesek.

Szombathelyen gyakran mondták, mondják, hogy „kimegyek majd a Cziczer-kertbe", vagy, hogy „majd ha kivisznek a Cziczer-kertbe". Ez a kifejezés feltételezések szerint onnan eredhet, hogy állítólag a temető egy részét a Cziczer család adományozta temetkezés céljából, ám ezt még nem sikerült igazolni.

A temető legnagyobb mauzóleuma, a Hübner családé. Hübner János építkezési vállalkozó, 1848-as nemzetőr volt, aki bár nem igazán tudott magyarul, mégis a szívén viselte a haza sorsát. Hübner János nevéhez köthető a szombathelyi evangélikus templom 48 méter magas tornyának felépítése is.

A temető talán legszebb neoreneszánsz síremléke alatt a kismartoni Esterházy uradalom néhai jószágkormányzója pihen feleségével. A felépítmény megdöbbentően emlékeztet a korabeli bútortervekre.

Vidorék Petőfi utcai házának félbemaradt (csak terven teljes), szecessziós homlokzatát a dédunoka, Hesztera Aladár resaturátor felújította.

Sokan nem is tudják, hogy a temetőnek van hátsó része és az milyen emlékeket rejt magában. Itt találhatóak a Kerner és az Eredics család mauzóleuma, de például itt temették el Weöres Sándor édesanyját is, akinek nyughelye ma már a híres magyar költő szülőháza mellett található Csöngén. 

A temető az első századtól egészen 1977-ig működött. Úgy tűnik az emberekben még ma is él az a vágy – hogyha másként nem – urnásan visszatemetkezhessenek azokba a sírokba, amelyekben az elődeik nyugszanak. Torjay Valter művészettörténész tanúja is volt egy ilyen titkos temetésnek, amikor a nagymamát a saját kérésének megfelelően elhamvasztották és titokban berakták a családi sírba engedély nélkül.

A fotókat készítették: 11. k osztály tanulói

A szöveget szerkesztette: Sinkó Andrea

Kapcsolódó képek