Egy magyar ember hétköznapja a Magyar Tudomány Ünnepén

A hírekben reggel hallotta, hogy november 3-a a Magyar Tudomány Ünnepe. Széchényi István tiszteletére és emlékére döntöttek így a Magyar Tudományos Akadémián.

A hírekben bemondták még azt is, hogy a Szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban november 7-én kiállítás nyílik a Csodák Folyosóján a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából és laborfoglalkozást tartanak délután, ahol kísérletek segítségével idézik fel néhány magyar találmány születését, és útját a világsikerig.

Szólt még egy hír egy távol-keleti földrengésről is, de a hírolvasó büszkén közölte, egy felhőkarcoló sem dőlt össze!

Reggelire a vajas kenyér mellé paprikát szeletelt, majd a bágyadt őszi napsütésben – idén talán utoljára beindította egy rövid időre a kerti locsoló berendezést.

A kerítés áttetsző téglái mögött megjelent Kormoc, a fekete szomszéd cica körvonala.

Locsolás után elindult a vasútállomás felé.  Gyalog ment, s a szomszéd utcában egy nyitott ablakon át kiszűrődött a rádióból egy ismert dallam. Tovább haladva dúdolgatta magában: mi, ré, dó, ré, dó, dó, ré mi, dó…

Ezt az idillt egy propeller berregése szakította félbe, s mire felnézett az égre, már csak egy vitorlázgató „gépmadár” terjesztette fölé a szárnyait.

Ahogy visszafordította a fejét, rettenetesen megszédült, alig tudott a táskájába belenyúlni.

Végre kivette a szemüvegét, hátha elmúlik a szédülése,  de megrökönyödve látta, hogy ez nem az övé, ez csupa lyuk…

Az állomáson felszállt a vonatra, villanymozdony húzta a közeli nagyváros a szerelvényt. Milyen szűk ez a kabin, gondolta magában. Két embernek alig jut egy méternyi hely egymás mellett.

 Amikor megérkezett, besétált a belvárosba.

A Fő téren úgy látszik eltévedt. Egy utcával előbb lefordult, mint kellett volna. Kotorászni kezdett a táskájában, hátha talál egy térképet, de csak egy stresszlabdát talált. Nem baj, legalább oldja a feszültséget. Vagy lássuk csak, megoldja a tájékozódási problémát is?

 A rendelésen, ahova ment nem volt orvos. Továbbképzésen volt a sebész, laparoszkópia – gyakorlaton.

Nem szomorodott el, mert eszébe jutott, otthon ő is tudja kezelgetni, meglámpázza majd… Kisétált az állomásra és a következő vonattal hazautazott.

Munka után hazatérve begyújtotta a kazánt, fával tüzelt. A radiátor mellett állva csakhamar érezni vélte az ezüstfólia jótékony sugárzását is.

Este a TV-ben a Hold – expedícióról nézett filmet. Elképzelte, mennyivel nagyobb távot járhatna be ott egy járművel, mint gyalog! Aztán belegondolt, mennyi ideig tartana az odaút, meg ugye a visszaút, és úgy döntött, inkább egy ablakból vagy egy kényelmes íróasztal mellől szemléli a Hold krátereit, mondjuk 3D-ben!

Visszanézte a napokba készített Hold- fotóit és rájött, mégis mozog a Hold. És a Föld? Ezt is csak fotókkal tudná igazolni?

Este a kötelező szemtora után ült a számítógép elé, és izgatottan gépelt be a REM, GOTO, BASIC, RUN, DATA… parancsszavakat. Vajon fut még ez a program?

Amíg a masina dolgozott, unaloműzőnek egy színes kockát csavargatott jobbra – balra…

Lefekvés előtt még belelapozott a Fizika kultúrtörténete című könyvbe. Vajon látott-e a jövőbe a Tanár úr, amikor a Föld örül keringő testekről szóló fejezetét írta?

A szomszéd szobában még szólt a rádió. A késő esti hírekben beszámoltak arról, hogy a 100 éves  KDG-ben sikerrel lezajlottak a Magyar Tudomány Ünnepére tervezett programok, valamint készült egy füzet, amelyben régi találmányokra illetve tudósokra talál utalást az érdeklődő.

Íme a feladat: hány magyar feltalálóra  illetve találmányra találhatunk utalást ebben az írásban?

Délelőtt, Csodák Folyosója kiállítás nyílt a második emeleten, amelyet Marosfalviné Pécz Judit igazgatóhelyettes asszony nyitott meg. Szeleczky Bálint 11.k osztályos tanuló mondta el Endrődi Sándor A tudós című költeményét. Délután, interaktív foglakozást tartott Sinkó Andrea és Kovcsics Bernadett tanárnő. Bemutatták az elmúl 100 év tudósainak tudományos munkáját, amelyet a diákok és a tanárok kísérletezés közben közelebbről is megismerhettek.

Kapcsolódó képek