Csütörtökön reggel fél kilenckor „útra kelt” a KDG tantestülete, hogy eltöltsön együtt egy kellemes napot a természetben.

A csapatépítés első lépéseként mindenki húzott egy nevet, akit valamilyen módon a nap folyamán segítenie, támogatnia kellett. Vagy akár csak beszélgetni, megajándékozni valami aprósággal ♦stb.

A busz a tantestületet Felsőcsatáron, a Vasfüggöny Múzeumnál rakta le.
A múzeumot, az alapító és tulajdonos Goják Sándor mutatta be  az alábbiak alapján:

Honnan is jött a múzeum megépítésének ötlete?

Az 1990-ben a felsőcsatári szőlőhegyen, azaz a Vashegyen nyitott éttermemhez, a SÁNDOR Borozó-Buschenschank-hoz  piros-fehér szalagokkal díszített fenyőágak vezették el a vendégeimet. Mivel a szőlőhegy egykoron a határövezet részét képezte, csak helyi lakosok, illetve határsáv-igazolvánnyal rendelkezők juthattak át a Pinka-hídon felállított katonai ellenőrző-ponton.  Idegeneknek számára megközelíthetetlen volt e hely, hiszen TILOS volt ide a belépés.
Ami tilos, az érdekes?Hát persze!  Nem is kell hát csodálkozni, hogy vendégeim szerették volna pontosan tudni, hol is járnak valójában, így a helyismertetés mellett elkerülhetetlen volt egy kis történelmi kitekintő is. A sok-sok rajzolás, beszélgetés hatására született meg a szabadtéri múzeum ötlete, hogy az idelátogatók korhű képet kapjanak a Vasfüggöny időszakáról.

Hogyan valósult meg a múzeum?

Az ötletet aztán szorgos, ám máig tartó gyűjtőmunka követte.  Kutattam és gyűjtögettem a korabeli vasfüggöny-maradványokat, különböző tárgyakat, hogy végül  a világon egyedülálló módon, elsőként építhessem meg azt az 1948-1989-ig az osztrák-magyar határ mentén tobb száz kilóméteren keresztül húzódó "nevezetesség" egy darabját, amit a nyugati világ VASFÜGGÖNY-ként ismert.

Van-e valóságalapja az általam elmondottaknak?

1965 és 1968 között jómagam is „részese” voltam a Vasfüggönynek: Kőszegen és Pornóapátiban szolgáltam sorállományú határőr szakaszvezetőként. Ezenkívül a látogatásukkal megtisztelő egykori katonák, „határsértők”, illetve hozzátartozóik számtalan történetet osztottak meg velem, amit a múzeumot felkeresőknek szívesen elmesélek.

Mi is a célom a múzeummal?

Egyrészt az utókornak szeretném megmutatni a történelem egy kicsiny, de elrettentő időszakát: mi az, ami SOHA nem ismétlődhet meg!  Másrészt emléket szeretnék állítani mindazon személyeknek, akik életüket vesztették akár menekülőként, akár katonaként a nyugati határszélen.”

A múzeum a történelmi VASFÜGGÖNY fennállásának 3 időszakát mutatja be:
I. 1948-1949-től 1956. szeptember 20-ig (Keményfa-, öntöttvas- illetve bokorakna)
II. 1957-1959-től 1966-1971-ig (Bakelit-taposóakna, tányér- illetve bokorakna)
III. 1966-1970-től 1989-ig (S-100-as elektromos jelzőrendszer)

Több nyelvű információs táblákon, a történelmi események kronológiai sorrendben történő leírásával, fotókkal, tárgyakkal betekintést nyerhet minden látogató a VASFÜGGÖNY drasztikus és enyhébb időszakába.
Számítógéppel vezérelt aknamező-szimuláció, élő S-100 elektromos jelzőrendszer!Személyes idegenvezetés keretében találkozott a tantestület az alábbi témákkal:
1. A Vashegy
2. Trianon: a hűséges falvak
3. Mi is a "vasfüggöny"?
4. A történelmi vasfüggöny bemutatása történetekkel
5. Panoráma-pont: Karádí Katalin szöktetésének és Páger Antal menekülésének helyszínei
6. A 300 éves Batthyányi-kápolna bemutatása
7. A híres Halomsírok története

Ezt követően az erdőn keresztül átsétáltunk egy tisztásra, ahol csapatépítő feladat keretében beszéd nélkül sorba kellett állni a születési dátum alapján (hónap/nap). Majd két csapatra osztva a tantestületet kiderült, hogy az egymásra figyelésnek és az összedolgozásnak nagy szerepe van abban, hogy valami rövid idő alatt megvalósuljon. 19 ember képes egymás után megérinteni egy labdát úgy, hogy beleférjen akár 2-4 másodpercbe. A két csapatot Szummerné Czompó Judit tanárnő és Pezenhófer György igazgatóhelyettes úr koordinálta.

Tovább sétáltunk, miközben felfedeztük a természet szépségeit. A táj egyedi jellegét, a különböző művelési ágakkal tarkított domboldalakat. Az ebéd Vaskeresztesen az Alpesi Fogadó és Borházban volt megrendelve.

Mielőtt megérkeztünk, kaptunk egy újabb feladatot, melynek alapja a bizalom volt. Párba állva, 3 percig az egyik majd a másik embernek kellett vezetnie a becsukott szemmel sétáló társát. Mindenki sikeresen vette az akadályt.

Jó hangulatban, de kissé elfáradva érkeztünk az Alpesi Fogadó és Borházba, ahol elfogyasztottuk az ebédet.

Hazafelé megtudtuk, hogy a nap elején ki kit húzott. Az is kiderült mennyire volt sikeres, illetve titokzatos a „küldetés”.

Köszönet a szervezésért és a csapatépítő játékokért Pezenhófer György igazgatóhelyettes úrnak és a csapatépítő "ötletelésért" Szummerné Czompó Judit tanárnőnek.


A slideshow a kirándulásról az alábbi felületen tekinthető meg!                                                                
https://video214.com/play/wWvnz0X7hi30OXNma481XQ/s/dark

2021. július 3.

Kovacsics Bernadett